A hajdina alapvető szénhidrát forrás, ahogyan egyébként a legtöbb gabonafajta. Amiért mégis más, és egészséges a búzához képest (hogy csak egy, negatív példát említsünk) az magas élelmi rost tartalmának köszönhető. A rostok ugyanis természetes módon lassítják a szénhidrát felszívódását, azaz a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy lassan felszívódó, összetett ch forrásnak tekinthető a termék. Persze a pozitívumai nem merülnek ki ennyiben. A vitaminprofilja szemrevaló, ugyanis B komplexet tartalmaz, de kimagasló az E vitamin koncentrációja is.
A népi gyógyászatban rutinosak valószínűleg tudják, hogy a hajdinát kiemelkedő rutintartalma miatt a magas vérnyomás kezelésére alkalmazták. Nem érdemes elmenni szó nélkül antioxidáns jellemvonású komponensei mellett, melyek főszerepet játszanak a szabad gyökökkel szembeni küzdelemben, s éppen ezért nagymértékben hozzájárulnak a rosszindulatú sejtek elpusztításában, valamint kifejlődésük megelőzésében. A pohánka, ahogy eleink nevezték ezt a hasznos növényt legtöbbször kásák alapjául szolgált, de kiváló töltelék, köret, sőt levesbetét is készült belőle. Érdekes adat a múltból, hogy a közép-ázsiai régiókban ismerték fel először a benne rejlő előnyöket. Európa csak a középkorban találkozott először vele. A hajdina ára nem ró terhet a pénztárcákra! A hajdina akkor a legízletesebb, ha megpirítod a gabonaszemeket.
De a belőle készült liszt pazar alapul szolgál tészták, sütemények elkészítéséhez. Kiváló beltartalmi értékei miatt nyugodt szívvel fogyaszthatják cukorbetegek, és fogyni vágyók, de előbbi kategóriába tartozók mindenképpen számoljanak a feltüntetett szénhidrát értékkel. Bár manapság nagy divatja van az egyoldalú diétáknak, melyek vagy csak fehérje, vagy csak zsír fogyasztását javasolják, alapvetően még mindig a kiegyensúlyozottságban rejlik mind az egészség, mind a jó alak titka. A szervezetnek szüksége van a szénhidrátra. A forrás minősége természetesen nem lényegtelen, ám a hajdina kitűnő alternatíva!
